Én is Futó vagyok - blog

 1. bejegyzés

Nő, Anya, Futó
3in1 ahogy én látom

3 nagybetűs szó, mert szerintem igenis mindhárom megérdemli a nagy betűvel való írást.
Nőnek, igazi Nőnek a mai rohanó világban nem egyszerű lenni. Itt van ugye a divat és az újabbnál újabb trendek. Anyáink még általában „csak” fodrászhoz, és időnként kozmetikushoz jártak és esetleg nyáron leborotválták a lábukat. Erre most, ha tényleg trendi akarsz lenni, akkor a fodrászon és a kozmetikuson kívül benne szerepel a határidőnaplóban (ez természetesen valami kütyüben van) a műkörmös, a pillás, a pedikűrös, a szolárium, a konditerem és még ki tudja mi. Ráadásul nem mindegy mit veszel el. A munkahelyen pedig legalább olyan keménynek kell lenni, mint a hímnemű kollegák, vagy esetleg még náluk is szuperebbül kell teljesíts, hogy egy szinten kezeljen titeket a főnök.
 

Azonban, ha gyereked van, akkor a fent felsorolt dolgokon kívül igazodni kell a kisebb- nagyobb gyerkőc igényeihez, alvási-játszási idejéhez, szülinapi partikhoz, különórákhoz stb. Szóval itt azért már lehet, hogy anya csak vágyik elmenni egy-egy szépészeti helyre, de örül, ha alapból rendben van a feje. Sőt egy anyának már néha az is fél sikernek számít, ha annyi ideje van, hogy tetőtől talpig végig nézze magát a tükörben indulás előtt. Hisz valljuk be talán minden anyukával előfordult, hogy már az is fél sikernek számított, hogy még indulás előtt nem büfizte le a gyerek. És természetesen ezt a női létet és anyaságot tovább bonyolítja a dolog, ha ez a személy még Futónak is vallja magát.

Igen, nem egyszerű a Futó lét sem, hisz ha nem mehetsz futni folyton érzed a mehetnéket, és ezért az idegeid is pattanásig feszültek. Na de mikor menjen anyu futni??? A legideálisabb eset, hogy van egy olyan segéderő, akire anya bármikor rá tudja bízni az 1,2,3 gyereket. De ez az ideális eset ugye elég ritkaság számba megy. Ilyenkor van, hogy bizonyos elszánt anyukák nekikezdenek a babakocsis futásnak. De azért valljuk be ehhez az is kell, hogy a gyerek viszonylag nyugodt természetű legyen, hisz van olyan apróság, akit néhány perc babakocsizástól is kitör a frász. Ha meg már kinövi a babakocsit, akkor kezdődhet az anyu melletti biciklizés. Hát ez is sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint ahogy egy ilyen dolog valójában zajlik. A kicsik általában a szabályos közlekedést még nem ismerik, így futás közben kell folyton rendre igazítani a kis szabálytalankodót. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy „anya most álljunk meg, mert viszket a lábam”, most „menjünk gyorsabban, mert így uncsi”, vagy egy utca megtétele után: „mostmár menjünk haza, mert rettentően elfáradtam” stb. És persze jön még mind ehhez, hogy a klassz kis óvodai és iskolai vírusok rendre alattomosan megpróbálják a szülőket is ledönteni a lábukról.


A fent felsoroltak miatt is gondolom, hogy nem véletlen van a futók népes táborában viszonylag kisebb számban a kisgyerekes anyukák száma. Szerintem dolgozó nőnek lenni klassz, anyának lenni csodálatos, futóként helyt állni maga a fantasztikum, és a hármat egyszerre művelni már-már a mesével határos dolog. Mindenkinek sajátos az egyéni élethelyzete, ezért ahhoz kell igazítani a programjait. Sokszor nézem irigykedve futótársaim posztjait, miközben én épp a gyerekek játékai közt otthon bukdácsolok, vagy főzök, de aztán ránézek a gyerekekre. Igen rájuk nézek és azt látom, hogy tegnap óta megint nőttek, és csodásak, és hogy legszívesebben minden percem velük tölteném. És nem érdekel a rend rakás, sem a főzés, a mosás, a takarítás, a fodrász, vagy épp a futás, de bárcsak mindig vidáman együtt töltenénk minden percet. Aztán végül rájövök, hogy de főzni kell, mosni kell, a gyerekek is kis időt megvannak nélkülem, és még a kicsi délután alszik és a nagy apával játszik én végre a héten először ellóghatok egy órára futni, mert megérdemlem. Aztán meg, ha már nagyok lesznek rá fogok érni jobban. Akkor már ők fogják anyát elküldeni, hogy ne legyen folyton körülöttük. Már nem csak heti egyszer-kétszer tudok futkorászni, hanem annyit amennyit csak én akarok. Sőt egyszer talán annyi időm is lesz, hogy felkészüljek egy maratonra.
Végső soron úgy gondolom, hogy mindenkinek saját szíve szabja meg, hogy adott pillanatban, órában, vagy napon az énjének a Nő, az Anya, vagy a Futó oldala van felül. S bármennyire is nem egyszerű, boldogok akkor lehetünk, ha összhangban vagyunk önmagunkkal.

Katuci